trapparamparam

Sziasztok!
Kérlek titeket, ne öljetek meg, meg ne keressetek vasvillákkal meg, de bezárom a blogot. Nincs már ötletem, se ihletem amiket eddig megírtam egyre gyatrábbak és gyatrábbak lettek... majd amint leszek úgy jövőhéten törlöm a blogot.
szép napot!
Ági:)

Ehh...

Sziasztok!
Tudom, eltuntem, de bejelentem, meg elek. Az ok, miert eltuntem az az hogy a gepem befuccsolt... Letorolte az osszes eddigi reszt, s mivel hajrazos het, plusz meg sok minden kozbe jott, igy nem tudom hogy hogy fogom tudni feltenni. Valoszinu hogy csak suli utan tudok ujra feltotlteni dolgokat.
Ne kovezzetek meg.
Szep napot nektek❤

5.fejezet

Sziasztoook!:))
Bocsánat a késői időpontért, csak őszintén szólva elfelejtettem>< és kérlek be öljetek meg, hogy ilyennyire rövid lett, átkötő rész
Jó olvasást!

Mattel egyre közelebb kerültünk egymáshoz.. Teltek a napok, hetek, hónapok... Elkezdtünk járni... Egyre többet kisértettek... Egyre több kép jelent meg bennem felakasztott kislányokról, vagy kivérzett kezű fiúkról... Vagy egy nő, akinek a kivágott szíve a kezében volt... S minnél több ilyen kép volt, annál többször ájultam el. De Istennek hála eljött a karácsonyi szünet. Matty szülei meghívtak magukhoz.
December 24-én a fát díszittetük, és odajött hozzán, majd átkarolt hátulról:
-Nagyon szeretlek!
-Én is szeretlek!- suttogtam vissza.
Akkor boldog voltam. Semmi rosszra nem gondoltam. Hiba volt.

4.fejezet

Sziasztook!:)
Bocsánat a csúszásomért, vendégségben vagyok, és a hajamat vágtuk ><
Nem is rabolom az időt, szép napot nektek, 
Jó olvasást! :)



Meglepődötten nézett rám, majd vissza kaptam a cetlimet:
,,Fel vagyok készülve rá. Van valami fontosabb tudni való?"
Elmosolyodtam a szebbik fiús írásán, majd válaszoltam neki:
,, Majd ha tudunk együtt ebédelni elmesélem. Jó?"
Bólintott egyet. Ebédszünetig még átestünk egymatekon, irodalman, és éneken. Mivel egyikőnk sem volt menzás, kimentünk a régebbi udvar részre. Az idő borongós volt, így minden ijesztőbb lett egy-két-sok árnyalattal. Kirázott a hideg.
Találtunk egy padot, s leültünk.
-Szóval mire vagy kiváncsi?
-Hát.... a suli alap történetét hallottam, de ez igaz?- Vettem egy mély levegőt, majd mélyen kék szemébe néztem:
- Sosem hittem volna, hogy ezt mondom, de igaz.- és elmeséltem neki akkor mindent. Az álmokat, a hangokat. Mindent. A legjobb talán az volt, hogy úgy hallgatot meg, hogy nem tartott kettyósnak, és nem akart elzáratni valamiféle őröltek házába. Áátölelt, és úgy mentünk vissza a terembe. Félűton belesúgott a fülembe:
- Én is látom őket....
  Már egy hét telt el azóta hogy ismere. Mint kiderült kolis, és mint kiderült ugyan az szinte az érdeklődési köreink egymásnak. Minden kimenőbe elmegyünk a régi suli játszóterére, ahol beszéltünk és cigiztünk. Az egyik nap is így tettünk. Volt egy szörnyű érzésem, éreztem hogy valaki figyel minket.
- Valami baj történik... Mi... Mivan ha...- ,mondtam, visszatartva a könnyeimet, ami a halálfélelmemtől készült kitörni.
-Nyugalom én itt leszek.- mondta majd megpuszilta a homlokom. Addig hittem is neki....
Épp hintáztunk, mikor valami mozgolódást hallottunk. A szemközti bokrokból kijött egy lány. Nem akartam elhinni, de  fekete luk volt a szeme helyén.... Matt odarohant hozzám és hátulról védelmezően átölelt.
A lány felsikított.... és több ilyen szellem gyerek kezdett kijönni onnan. Néhányan sikítottak, akár a teafőző kancsók mint mikor felforr a tea, mások pedig kántálták az ,,Áldozat" és a ,,Ments meg" szavakat. Fájt a fejem... elkezdték leszívni az élet energiámat. Legalábbis az érzés ilyen volt.
Matt ölelt és ringatott, hogy nyugodjak meg, de nem tudtam mást csinálni csak bőgni.
Az a kislány aki először jött ki a bokrok közül odaért hozzánk, majd elmosolyodott, és elkezdett kacagni. a szörnyű kacagásakor hagytam el a külvilágot, és borultam bele a sötétségbe.

3.fejezet

Sziasztook!
Bocsánat, hogy eme késői időpontban történt meg a feltöltés!><
Hagyjatok nyomot, és jó olvasást!

Jó pár napja, hogy abba maradtak a furcsa álmok. Viszont mindig hallom esténként a furcsa éneket.
Egyre több ember tűnik el a napokban, a szülők aggódnak a gyerekeikért... Meg is értem őket. Anya is kiakar venni a koliból de nem engedem neki. Valahol belül érzem, hogy ennél csak jobb lesz.
Mikor a szilencium második felében elvégeztem az írás beli feladatokat, és bemagoltam a dolgokat, elkezdtem olvasni a könyvet, amit a minap kölcsönöztem ki a suli nagy könyvtátjából. Néhány dolgon meg akadt a tenkintetem:

“ Az ember minden mágikus lényt úgy lát ahogy akarja. Így, a teremtmény, könnyen becsaphatja őt...„

„ ...Ha egy ember hagyja, hogy elcsábítsák, maga is valamiféle mágikus dologgá válik, az idők végezetéig...”

„... Ha egy szellem évezredeken/századokon keresztül magányos, keletkezik egy kivetülése, mely a szellem másik énét tartogatja."

A nevelő számonkérő hangja keltet föl a könyv olvasásából:
- Dylan! Megtanultál mindent?!
- Igen, Mrs. Rosetta. - Miután felmomdtam neki mindent, és elengedett, lementem a konyhába, egy nagypoharas epres jokhurtért. Jamie megállított:
- Szépségem! Rég láttalak mostanság -a hangjából némi szomorúság, és csalódottság hallatszott - csak nem találtál valakit?
- Ugyan, majdnem mindig itt vagyok... Csak általában a szobámban. Ès ne fèlj, téged nem válthat le senki- persze, ez az egész csak poénkodás volt, hisz két éve boldog kapcsolaban van, a már egyetemista Sindey-vel.
-Ajnánlottam. De látom máshol jársz, úgyhogy hagylak menni.- nyomott egy puszit a homlokomra. Mintha a bátyám lenne.
-szabadon foglak- üvöltöttem a lépcső fordulóban.
Addig olvastam a könyvet, míd belealudtam. Zuhanyozni is elfelejtettem.
A suliban ofővel kezdtünk. Pontban 8 órakkor berontott, a szétszórt, kelekótya, Mr. Robonovitz:
- Jó reggelt osztály, üljetek le! Rengeteg dolgot kell megbeszélnünk. Az első, s legfontosabb dolog, hogy új osztálytársatok lett! Gyere be!- mindenki izgatottan nézett az ajtóra. Egy fehér bőrű, fekete hajú lépett be, gyönyörű kék szemmel. Kiállt a tábla elé, és bemutatkozott:
- A nevem Matt Hall, általában Matty-nek szólítanak... Kolis leszek, és nem tudom mi többet mondhatnék.
- Köszönjük Matt. Kérlek üllj le Dylan mellé.- bólintott, majd leült mellém. Egymásra néztünk, majd átnyújtottam neki egy cetlit :

“Üdv a pokolban. ”

2.fejezet

Sziasztoook!
Milyen a suli? Remélem jobb mint nekem:D
Na nem húzom az időt,
Jó olvasást!:)

Riadtan ébredtem fel az izzadtságtól átnedvesült ágyneműmben. A szoba fekete homályban úszott. A legsötétebb sarokban egy alakot lehetett kivenni: fekete haja csimbókokban lógott, a hátát görbén tartotta, karja csüngött a teste mellett, mintha egy használaton kívüli marionett bábu lett volna. Közelebb jött felém, s a szívemben nőtt a pánik. Dobogása a csend zúgását is elnyomta. Lépéseinek -ha úgy közlekedett egyátalán- hangja nesztelen volt. Megált az ágyam előtt, majd legugolt. A torkomból kitörni készülő sikítást nem sikerült teljesen elnyomnom, mikor megéreztem a rothadástól savanyú bűzét. Rekedtes, életunt hangon így szólt:
- Ne tőlem félj, Kedves; vannak más dolgok kint amik sokkal veszélyesebbek nálam. - Kirázott a hideg. ,,Vannak"? Hát nem csak ő és a másik lény van itt?
-Ki... Ki vagy te?- suttogtam hozzá. Jobban megnéztem magamnak: haja már nem tűnt annyira ápolatlannak, bőre, és tartása szebb lett.
- Egy olyan szellem, akit az álmodban látott szellem elcsábított, és így a sorsára jutottam.
- Akkor... Te nem csinálsz semmit se velem?
- Minek lenne nekem az jó, hogy azt csinálom amit az a szörnyeteg velem? Csak segíteni akarok neked kedves, de hogy megismerd a történetem, aludj vissza.- a homlokomra lehelt egy csókot, majd rögtön álomba zuhantam. Újra....

Egy zöldellő réten voltam, és megláttam egy lányt, akinek fehér haja, fényesen omlott vállára, ajka vérvörös, tekintete kedves volt. Oda mentem hozzá majd megszólaltam:
- Még nem láttalak erre, új vagy itt?- meglepetten nézett rám majd szélesen elmosolyodott.
-Nem-nem, régebb óta járok ide, mint te.- csodálkozva néztem rá, majd elmesélte hogy mi is van vele. Megrémültem mikor megtudtam, hogy halott és egy szellem... Rémülten álltam ott, de megnyugtatott, hogy semmi baj sincs. 
 Teltek a napok, és egyre több időt töltöttem Carie-vel, -mert mint kiderült ez volt a neve- és egyre kevésbé éreztem magamat élőnek. Egyre kevesebben ismertek föl, egyre gyengébb lettem. Az egyik nap összeestem, és mikor felkeltem megláttam a valódi alakját. Próbáltam harcolni ellene, de miután megláttam, azóta tudta, hogy mi fog eljönni... Ennyi volt az életem, most örökre szenvedhetek...

Boldog nyuszit! :)

Megkésve, de itt az új desing a blogra (aaaa háttér.... hát igen, keresek jobbat is ><") a fejlécért hálás köszönet RayLittlethings-nek! Köszönöm szépen, nélküled meghaltam volna><
Remélem jól telt a húsvét, meg az ilyenek! :3 (a hátteren kívül, arra nem vagyok büszke)hogy tetszik a desing?
Szombaton hozom az új részt,
puszi nektek! :)