2015. április 11., szombat

2.fejezet

Sziasztoook!
Milyen a suli? Remélem jobb mint nekem:D
Na nem húzom az időt,
Jó olvasást!:)

Riadtan ébredtem fel az izzadtságtól átnedvesült ágyneműmben. A szoba fekete homályban úszott. A legsötétebb sarokban egy alakot lehetett kivenni: fekete haja csimbókokban lógott, a hátát görbén tartotta, karja csüngött a teste mellett, mintha egy használaton kívüli marionett bábu lett volna. Közelebb jött felém, s a szívemben nőtt a pánik. Dobogása a csend zúgását is elnyomta. Lépéseinek -ha úgy közlekedett egyátalán- hangja nesztelen volt. Megált az ágyam előtt, majd legugolt. A torkomból kitörni készülő sikítást nem sikerült teljesen elnyomnom, mikor megéreztem a rothadástól savanyú bűzét. Rekedtes, életunt hangon így szólt:
- Ne tőlem félj, Kedves; vannak más dolgok kint amik sokkal veszélyesebbek nálam. - Kirázott a hideg. ,,Vannak"? Hát nem csak ő és a másik lény van itt?
-Ki... Ki vagy te?- suttogtam hozzá. Jobban megnéztem magamnak: haja már nem tűnt annyira ápolatlannak, bőre, és tartása szebb lett.
- Egy olyan szellem, akit az álmodban látott szellem elcsábított, és így a sorsára jutottam.
- Akkor... Te nem csinálsz semmit se velem?
- Minek lenne nekem az jó, hogy azt csinálom amit az a szörnyeteg velem? Csak segíteni akarok neked kedves, de hogy megismerd a történetem, aludj vissza.- a homlokomra lehelt egy csókot, majd rögtön álomba zuhantam. Újra....

Egy zöldellő réten voltam, és megláttam egy lányt, akinek fehér haja, fényesen omlott vállára, ajka vérvörös, tekintete kedves volt. Oda mentem hozzá majd megszólaltam:
- Még nem láttalak erre, új vagy itt?- meglepetten nézett rám majd szélesen elmosolyodott.
-Nem-nem, régebb óta járok ide, mint te.- csodálkozva néztem rá, majd elmesélte hogy mi is van vele. Megrémültem mikor megtudtam, hogy halott és egy szellem... Rémülten álltam ott, de megnyugtatott, hogy semmi baj sincs. 

 Teltek a napok, és egyre több időt töltöttem Carie-vel, -mert mint kiderült ez volt a neve- és egyre kevésbé éreztem magamat élőnek. Egyre kevesebben ismertek föl, egyre gyengébb lettem. Az egyik nap összeestem, és mikor felkeltem megláttam a valódi alakját. Próbáltam harcolni ellene, de miután megláttam, azóta tudta, hogy mi fog eljönni... Ennyi volt az életem, most örökre szenvedhetek...


2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett, csak kár, hogy ilyen rövid, de azért kíváncsian várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett!:) Megpróbálok hosszabb, és hosszabb fejezeteket írni nektek!:)

      Törlés