3.fejezet

Sziasztook!
Bocsánat, hogy eme késői időpontban történt meg a feltöltés!><
Hagyjatok nyomot, és jó olvasást!

Jó pár napja, hogy abba maradtak a furcsa álmok. Viszont mindig hallom esténként a furcsa éneket.
Egyre több ember tűnik el a napokban, a szülők aggódnak a gyerekeikért... Meg is értem őket. Anya is kiakar venni a koliból de nem engedem neki. Valahol belül érzem, hogy ennél csak jobb lesz.
Mikor a szilencium második felében elvégeztem az írás beli feladatokat, és bemagoltam a dolgokat, elkezdtem olvasni a könyvet, amit a minap kölcsönöztem ki a suli nagy könyvtátjából. Néhány dolgon meg akadt a tenkintetem:

“ Az ember minden mágikus lényt úgy lát ahogy akarja. Így, a teremtmény, könnyen becsaphatja őt...„

„ ...Ha egy ember hagyja, hogy elcsábítsák, maga is valamiféle mágikus dologgá válik, az idők végezetéig...”

„... Ha egy szellem évezredeken/századokon keresztül magányos, keletkezik egy kivetülése, mely a szellem másik énét tartogatja."

A nevelő számonkérő hangja keltet föl a könyv olvasásából:
- Dylan! Megtanultál mindent?!
- Igen, Mrs. Rosetta. - Miután felmomdtam neki mindent, és elengedett, lementem a konyhába, egy nagypoharas epres jokhurtért. Jamie megállított:
- Szépségem! Rég láttalak mostanság -a hangjából némi szomorúság, és csalódottság hallatszott - csak nem találtál valakit?
- Ugyan, majdnem mindig itt vagyok... Csak általában a szobámban. Ès ne fèlj, téged nem válthat le senki- persze, ez az egész csak poénkodás volt, hisz két éve boldog kapcsolaban van, a már egyetemista Sindey-vel.
-Ajnánlottam. De látom máshol jársz, úgyhogy hagylak menni.- nyomott egy puszit a homlokomra. Mintha a bátyám lenne.
-szabadon foglak- üvöltöttem a lépcső fordulóban.
Addig olvastam a könyvet, míd belealudtam. Zuhanyozni is elfelejtettem.
A suliban ofővel kezdtünk. Pontban 8 órakkor berontott, a szétszórt, kelekótya, Mr. Robonovitz:
- Jó reggelt osztály, üljetek le! Rengeteg dolgot kell megbeszélnünk. Az első, s legfontosabb dolog, hogy új osztálytársatok lett! Gyere be!- mindenki izgatottan nézett az ajtóra. Egy fehér bőrű, fekete hajú lépett be, gyönyörű kék szemmel. Kiállt a tábla elé, és bemutatkozott:
- A nevem Matt Hall, általában Matty-nek szólítanak... Kolis leszek, és nem tudom mi többet mondhatnék.
- Köszönjük Matt. Kérlek üllj le Dylan mellé.- bólintott, majd leült mellém. Egymásra néztünk, majd átnyújtottam neki egy cetlit :

“Üdv a pokolban. ”